Băile sărate
- Sósfürdő
Prezentarea Băile sărate din Praid
RO: Vechile gropi de exploatare şi dolinele naturale se pot întâlni în partea sud-vestică al Dealului Sării, spre localitatea Ocna de Jos, acestea au accelerat procesul de dizolvare şi de carstificare. Golurile de extracţie abandonate, umplute cu apă au rezultat mici lacuri sărate, iar sporirea lor numerică şi conexiunea lor cu dispunere într-un şir au dat naştere, după unele opinii, la canionul Corundului. Pârâul Corund, curgând peste acest şir de gropi şi doline a mărit dizolvarea şi a rezultat apariţia unor mici lacuri încălzite prin fenomenul de heliotermie.
Lacurile sărate din secolele al XVII-lea şi al XVIII-lea au adus renumele Praidului, ca fiind o staţiune balneară vestită din Transilvania. Prima atestare documentară a băilor sărate din Praid datează din anul 1715. După Bányai János aceste băi datează numai din 1769, dar Szádeczki Lajos a publicat jurnalul lui Halmágyi István, la finalul căreia în partea consacrată bătrânului Halmágyi, întâlnim referirea la băile sărate din Praid.
Lacul sărat al băilor Praid s-a prăpădit la abia câteva decenii de la prima menţionare scrisă. Zăgazul lacului s-a rupt şi apa sărată s-a revărsat în pârâul Corund, distrugându-i fauna piscicolă pe 20 de km lungime. Această întâmplare este descrisă de către Fridvaldszki în anul 1761 şi este preluată de Benkő József în lucrarea sa din anul 1778, dar sub forma eronată, amintind de distrugerea lacului sărat din „Sovata”. După dispariţia lacului sărat din Praid, localnicii au început să adune apa izvoarelor sărate în gropi săpate cu sapa. Din secolele XIX – XX sunt pomenite mai multe astfel de lăcuşoare artificiale. Cel mai însemnat a fost un bazin de 5 x 10m, săpat la capul văii denumite „Şanţul adânc”, unde au fost adunate apele a două izvoare sărate. Cei de la Ocna de Jos aveau băile lor sărate la locul numit „Verebes” (Vrăbiuţa), de fapt două lacuri mici numite „Băile bivolilor” unde făceau baie mai ales femeile în vârstă. După amintirile minerului pensionar Szekeres Lajos, prin anii 1930 Praidul avea cinci asemenea lacuri mici sărate, săpate artificial.
Văzând dezvoltarea spectaculoasă ale băilor din Sovata, conducerea de atunci a salinei s-a hotărât să amenajeze băile sărate în apropierea incintei minei. Primele băi sărate au fost realizate la iniţiativa medicului salinei Felméri Károly, la finalul secolului al XIX-lea, în apropierea minei Iosif, destinată mai ales pentru nevoile angajaţilor. Apa sărată pentru aceste băi era captată din jompul minei Iosif, de unde se colecta cu găleata în două schimburi, de câte doi mineri. La început minerilor nu le prea convenea să se dezbrace pentru o baie în comun, motiv pentru care bazinul a fost împrejmuit în totalitate cu cabine. Această baie este imortalizată într-o fotografie făcută în anul 1928. Vederea cu fotografia respectivă, precum şi alte poze erau puse în vânzare de către Stein Izsák, un comerciant local. Baia sărată era legată de pârâul Corund printr-o punte din lemn, pentru ca cei veniţi la băi, să se poată spăla ulterior cu apa dulce. Până la urmă băile sărate de lângă mina Iosif au fost inundate de către o viitură al pârâului Corund.
Mai târziu, în anul 1932 s-a construit un bazin de 16 mp, căptuşit cu scânduri şi acesta îl putem considera, ca fiind anul de naştere al băilor sărate moderne din Praid. Pe marginile bazinului având dimensiunile de 4 x 4 m au fost montate trei cabine realizate din lemn. Această mică baie sărată era alimentată, printr-un jgheab de lemn, cu apa din mina Elisabeta. Alimentarea cu apă sărată se realiza de către Fábián Dénes, care scotea şi turna apa în jgheab cu un ceaun pentru mămăligă. Inginerul şef de atunci (în 1935) al salinei din Praid – Ion Trîmbiţaş – a pus să fie săpat o fântână deasupra minei Elisabeta, ale cărei rost era să acumuleze cât mai multă apă freatică, care prin înfiltrare în camera minei Elisabeta, să sporească sursa de apă sărată destinată băilor.
Actualul bazin al băilor sărate a fost realizat între anii 1935-1936, a şi fost pietruit, dar nu se mai putea alimenta cu apa sărată provenită din mina Elisabeta. Inginerul şef a avut ideea zidirii intrării în galeria Elisabeta (deja neutilizată), pentru a se acumula apa sărată necesară în spatele digului. În anul 1938 însă, sub presiunea apei sărate concentrate digul a cedat şi şuvoiul de apă a năvălit inundând birourile salinei, două case învecinate şi a umplut cu nămol sărat curtea fabricii de ceramică (folosind denumirea locală: „fabrica de păpuşi”). Valul de apă sărată ajunsă în râul Târnava Mică a distrus fauna piscicolă în aval, pe o lungime de mai mulţi kilometri.
Fără a se resemna inginerul Ion Trîmbiţaş a aruncat în aer mina Elisabeta, după părerea unora, tocmai pentru a spori debitul apei sărate necesare băilor. În felul acesta s-a rezolvat, cel puţin pentru o vreme, alimentarea cu apă sărată a bazinului, numai că ponorul artificial de apă freatică rezultată, creează până şi azi probleme mediului ambiant.
Băile sărate din Praid au ajuns, mai târziu, cunoscute mai cu seamă prin intermediul bolnavilor de artrită, gută şi reumatisme. Apa termală din Praid a fost interceptată în anul 1949 cu sonda structurală ACEX 401, la poalele dealului „Harom”. Această apă termominerală a fost dirijată în bazinul de decantare din vecinătatea forajului. Aici au fost descoperite efectele deosebite curative ale apei, de către suferinzii de artrită şi boli reumatismale, iar numărul vizitatorilor a început să crească vertiginos. Apa hipertermală concentrată (provenită din adâncimi cuprinse între 1029-1128 m), a izbucnit la început cu temperatura de 600 C, având în compoziţie iod, brom, elemente alcalino-feroase, fiind uşor bicarbonatată, cu miros de petrol, iar radioactivitatea slabă i-a conferit o unicitate printre apele băilor sărate cunoscute. Printre gazele care însoţesc apa termală din Praid, întâlnim predominant metan, etan şi bioxid de carbon.
În cazul curei de băi medicinale, sursa radioactivă se află în exteriorul corpului uman, iar efectul lor curativ depinde în bună măsură de mărimea dozei radiaţiilor, de absorbţia în timp ale acestora şi de sensibilitatea ţesutului uman. În urma efectelor unei doze mai mici de radiaţii, în echilibrul biologic al organismului pot interveni transformări favorabile, mai ales atunci când radiaţiile sunt aplicate cu intermitenţe corespunzătoare. Efectele unei iradieri slabe sunt sesizabile prin intensificarea metabolismului celular şi creşterea rezistenţei organismului expus. Astfel radiaţiile slabe pot ajuta organismul uman în efortul său de a învinge diverse boli.
Apa termală menţionată a fost acumulată, la început, în batalul de decantare care deservea forajul, şi era folosit de către cei veniţi la băi. Ei îşi ungeau şi împachetau părţile dureroase ale corpului cu nămolul negru caracteristic, care se depunea din această apă.
În anul 1950, deasupra sondei termale a fost construit o clădire cu 12 vane şi două încăperi pentru îmbrăcare şi odihnă. În anul 1952 a fost deschis un ştrand la 50 m distanţă de forajul iniţial. În 1955, apa termală a forajului 401 a fost captat într-un bazin de beton şi de acolo, prin cădere liberă, a fost dirijat în conductă pe o distanţă de 2 km la vechiul bazin, alimentat la început (după cum am văzut), cu apa sărată a minei Elisabeta.
Băile sărate la vană, de sub Dealul „Harom”, au funcţionat până în anul 1961 când au fost demolate din cauza scăderii debitului apei termale. Clădirea băilor calde la vană, care există şi în prezent, a fost construită lângă ştrandul sărat în anul 1965-1966. Iniţial au funcţionat numai şase vane, după concepţia directorului de atunci al salinei: Telegdy Károly.Băile hidrotermale de la Praid nu au atins popularitatea băilor de la Corund, dar au fost, în anii comunismului, un important loc de odihnă şi tratament pentru cei nevoiaşi. Frecvenţa ştrandului sărat şi al băilor hidrotermale la vană a crescut după anii şaizeci, când turiştii se bucurau şi de muzica fanfarei în duminicile însorite.
Debitul apei termale, rezultate din forajul ACEX 401, a scăzut însă de la 10,4 l/s (în 1952) la 0,4 l/s (în anul 1990), iar în paralel, ca o consecinţă a scăzut şi temperatura apei la 390 C. Acest proces a continuat şi în anul 1992 debitul apei a ajuns la 0,01 l/s, ceea ce a făcut imposibilă alimentarea băilor sărate cu această apă. Astfel stabilimentul băilor a fost alimentat cu apa înfiltrată şi evacuată din mină, care are o salinitate foarte aproape de saturaţie şi la ştrandul în aer liber suportă fenomenul de heliotermie, asemănător lacului Ursu din Sovata. Apa, la acţiunea solară se stratifică, în funcţie de temperatură şi ajunge să fie chiar caldă, după o perioadă de câteva zile cu soare puternic.
În anul 2012 ştrandul sărat a fost demolat integral şi în toamna anului 2013 s-a început reconstrucţia băilor sărate, finanţate de Salina Praid. În vara anului 2014 a fost finalizată reconstrucţia şi a rezultat cel mai modern ştrand sărat artificial din ţară, având sistem de recirculare şi filtrare ale apei sărate. Ştrandul nou construit a fost asaltat de oaspeţi imediat după finalizare şi în 2014 s-a înregistrat un sezon foarte bun al stabilimentului băilor sărate.
În prezent ştrandul sărat este alimentat cu apa sărată pompată din mina Gh. Doja, de la o adâncime de 150 m. Această apă, care după o staţionare de câteva luni în bazinul din subteran, îşi dobândeşte o salinitate foarte mare, formează o atracţie aparte, deoarece eşuează orice tentativă de înot, turiştii plutesc neputincioşi la suprafaţă, asemănător unor dopuri de plută. Având în vedere faptul că inerţia termică (capacitatea de a păstra temperatura) al apei sărate este mult mai mare decât cea a apei dulci, apa din bazin rămâne, caldă chiar şi după 2-3 zile ploioase, răcoroase. Aceste băi sărate, prin raritatea apei saline super-concentrate, atrag tot mai mulţi turişti şi vizitatori, atât din împrejurimi cât şi de peste hotare, şi constituie, pe lângă baza de agrement din salină, un important potenţial turistic cu latură curativă şi de agrement.
Efectele curative ale apei sărate din Praid sunt recomandate pentru următoarele cazuri şi afecţiuni (în urma analizelor făcute de dr. Fazakas Emese):
-
afecţiuni degenerative ale articulaţiilor (malformaţii osoase, uzura articulaţiilor şoldurilor şi a genunchilor);
-
boli reumatismale poliarticulare (îmbolnăvirea reumatică a ţesuturilor moi: a musculaturii, ligamentelor, fibrelor musculare, a tendoanelor);
-
myo-arthropathii secundare;
-
stadiul I. al hipertoniei arteriale esenţiale (stadiul neurogen), tensiunea arterială se stabilizează prin echilibrarea tonusului neuro-vegetativ;
-
tulburări de circulaţie arterială şi venală periferică funcţională (de ex: sindromul Raynaud, cazuri de erythrocyanosis), soluţia salină are proprietăţi de dilatare asupra vaselor sanguine, îmbunătăţind astfel circulaţia ţesuturilor, împiedică formarea herpesului, scade percepţia durerii şi al mâncărimii, se reduce coloratura roşie a pielii;
-
perioada de convaleşcenţă după accidente sau operaţii (lovituri, rupturi, contuzii, întinderi musculare);
-
distonie neuro-vegetativă (saramura are efecte de liniştire, antistress, refacerea echilibrului sufletesc);
-
afecţiuni de neuroze periferiale (paralizia infantilă contagioasă, sclerosis multiplex, lupus erythematosus, paralizia periferică parţială posttraumatică cu atrofiere musculară, îmbăierea membrului afectat în apă sărată îmbunătăţeşte circulaţia sanguină, duce la creşterea masei musculare, stimulează puterea musculaturii şi încetineşte sau previne atrofierea);
-
dermatoze (psoriazis, forma cronică a eczemei – fără plagă deschisă -, saramura opreşte hipercheratoza, ajută la refacerea cutanală, înmoaie zona hipercheratotică, înlesnind astfel acţiunea unguentelor specifice locale cu efecte antiinflamatoare);
-
inflamaţii ale bazinului mic (după inflamaţii urologice, anexită, sau după operaţii, apa sărată are efecte benefice antiinflamatoare);
Contraindicaţii:
-
tensiuni arteriale ridicate, stadiul II şi III;
-
insuficienţă cardiacă, hepatică şi renală (insuficientia cordis-heparis-rhenis decompensata);
-
boli tumorale (tumori ale stomacului, plămânilor, prostatei);
-
boli acute şi contagioase (de ex: hepatită, paroditis epidemica);
-
boli venerice în stadii contagioase (apa sărată are efecte curative doar după tratamentul medicamentos ale fazei acute);
-
plăgi deschise ale pielii sau ale ţesuturilor superficiale (tăieturi, zgârieturi, crăpături), saramura poate cauza dureri acute, neplăcute, dar are efecte de accelerare ale regenerării epidermei;
-
proprietăţi accentuate de reţinere a lichidului (în timpul administrării de medicamente anticoncepţionale, în cazul insuficienţei circulaţiei sanguine ale membrelor inferioare apa sărată poate cauza reţinerea apei în ţesuturi şi astfel umflarea picioarelor);
-
myasthenia gravis (relaxarea musculaturii accentuează anemia deja existentă);
Dezvoltarea incintei băilor, precum şi ridicarea nivelului serviciilor şi ofertelor constituie calea de urmat pentru ca zona Ţinutului Sării să-şi recâştige faima de odinioară, mai ales în ceea ce priveşte frecventarea băilor sărate.
Program de deschidere la strand
10h-20h; 21h-23h;
Bilet adult intreg: intre orele 10.00-20.00 luni-vineri 25 Lei
sambata-duminica 30 Lei
Bilet copil intreg:(3-18 ani/elev/student): 10.00-20.00 luni-vineri 15 Lei
sambata-duminica 20 Lei
Bilet adult redus: 16.00-20.00
luni-vineri 20 Lei
sambata-duminica 25 Lei
Bilet copil redus: (3-18 ani/elev/student, 16.00 20.00)
luni-vineri10 Lei
sambata-duminica15 Lei
Bilet noapte: 21.00-23.00 joi si sambata ( iulie - august ) 25 Lei
Abonament 7 zile cu 5 intrari adulti: 1 intrare/zi
luni-duminica 110 Lei
Abonament 7 zile cu 5 intrari copil (3-18 ani/elev/student):
1 intrare/zi luni-duminica 60 Lei
Copil sub 3 ani gratuit
Parajdi sósfürdő története
HU: A régi bányagödrök és oldási töbrök a parajdi sóhegynek az Alsósófalva felöli részén találhatók, ezek később felgyorsították az oldási folyamatot, a tulajdonképpeni karsztjelenségeket (a karrosodást). A felhagyott bányagödrök vízzel feltelve kisebb sóstavakat eredményeztek, melyeknek egyre gyarapodó száma és alsóbb térszintre kerülő összefüggő láncolata, egyes vélemények szerint, kialakította a későbbi Sószorost. A sóstavak láncolatán átfolyó Korond-pataka tovább gyorsította az oldási folyamatokat és édesvizű, felső rétegeiben heliotermikusan felmelegedő sóstavak megjelenését eredményezte.
A meleg sóstavak a XVII – XVIII. században Erdély egyik ismert gyógyfürdőjévé tették Parajdot. Az ősi Parajd-fürdő első írásos említése 1715-ből maradt fenn. Bányai János 1769-re teszi Parajd-fürdő első említését, de a Szádeczki Lajos által közölt Halmágyi István naplójának csak a végén, az id. Halmágyi István életéről írt részében találkozunk a parajdi sós vizek említésével.
Parajd fürdő sóstava, alig pár évtizeddel első írásos jelentkezése után elpusztult. A tó gátja átszakadt és a sós víz a Kisküküllőbe ömölve, 20 kilométeres szakaszon elpusztította annak halállományát. Ezt az eseményt Fridvalszky 1761-ben írja le, később Benkő József is átveszi 1778-as munkájában, de már mint a “szovátai” sóstó pusztulásaként. A sóstó eltünése után a helybéliek a sósforrások vizeit kapával vágott gödrökbe terelték. A XIX – XX. századból töb ilyen mesterséges tavacska létezéséről tudunk. A legjelentősebb a Mélyárok fejében ásott 5 x 10 méteres medence volt, ahova két sósforrás vizét gyűjtötték össze. A Sófalviaknak Verebesnél volt két fürdőhelyük (a jelenlegi Sószoros Alsósófalva felöli bejáratánál), a Bivalyferedő, melyeket inkább az idős asszonyok látogatták. Az 1930-as években, Szekeres Lajos nyugdíjas bányász visszaemlékezése szerint, Parajdnak öt ilyen mesterséges sóstava volt.
Ezután, látva Szovátafürdő látványos fejlődését, a parajdi sóbánya akkori vezetősége elhatározta egy sósfürdő létrehozását a bánya közelében. Az első kiépített sósfürdőt Felméri Károly bányaorvos kezdeményezésére létesítették, a XIX. század utolsó éveiben, a József-bánya közelében, elsősorban a sóbánya alkalmazottai részére. A sósvizet a József-bánya kútjából nyerte, ahonnan váltásban két-két ember merte a vizet a medencébe. A bányászok kezdetben nem szívesen vetkőztek le a közös fürdéshez, ezért a medencét teljesen körbeépítették a vetkőző kabinokkal. Ezt a fürdőt egy 1928-ban készült fényképről lehet azonosítani. A fotót, más képekkel együtt Stein Izsák, helybeli kereskedő árúsította. A sósfürdőt fapalló kötötte össze a Korond-patakával, ahol a fürdővendégek lemoshatták a sót testükről. Végül a József-bányai fürdőt a Korond vizének egy áradása tette használhatatlanná.
Később, a kis – 16 m2-es – deszkával bélelt fürdőmedencét 1932-re készítették el, ezt az évet tekinthetjük tehát a modern parajdi sósfürdő keletkezésének. A 4x4 m-es medence széleire három vetközőfülkét építettek fából. Ez a kis sósfürdő vizét az Erzsébet-bányából kapta, ahonnan egy favályún át vezették a medencébe. Ez úgy történt, hogy Fábián Dénes egy puliszkafőző üsttel merte a favályúba a vizet, mely szabályos lüktetésekkel folydolgált a medence irányába. Az akkori főmérnök - Trîmbiţaş Ion bányamérnök – 1935-ban kutat ásatott az Erzsébet-bánya fölé, azzal a céllal, hogy több talajvizet nyerjenek és ezzel az Erzsébet-kamrába beszivárgó több víz révén növelje a sósfürdő ellátását. 1935-36 –ban ásták ki a jelenlegi medence helyét, ezt ki is kövezték, de a bányából nyert sósvíz már nem tudta táplálni. Ekkor a főmérnök elfalaztatta a bányabejáratot, meggyűjtve a sósvizet a nyári hónapokra. 1938-ban a felgyűlt tömény sósvíz nyomására a falazás átszakadt, és utat nyitott a sós-áradatnak mely elöntötte a bányairodákat, két lakóházat és iszappal töltötte meg a kerámiaüzem (helyi nevén: bubagyár) udvarát. A Küküllőbe jútva, a sósvíz több kilométer hosszban kiírtotta a halállományt is.
Tovább sem nyugodva, Trîmbiţaş Ion felrobbantotta az Erzsébet-bányát, egyes vélemények szerint szintén azért, hogy a sósvíz hozamát növelje. Rövid időre megoldódott a fürdő vízellátása, de a keletkezett aktív víznyelő ma is gondot okoz a környezetének.
Később a parajdi sósfürdő ismertebbé vált a csúzos, köszvényes és reumatikus betegségben szenvedők által. A parajdi termálvizet, amely először 1949-ben tört fel a 401-es kutatófúrásból, a Harom-hegy lábánál, eleinte a kút melletti ülepítő-medencébe terelték. Itt fedezték fel gyógyhatását, mindenféle reumás és csúzos betegségben szenvedők, és a fürdözők száma rohamosan nőni kezdett. Az erősen koncentrált, hipertermális (1028-1128 méterek közötti mélységből buzog fel) sósvíz eleinte 600C-os hőmérsékleten jelenkezett, és jódos, brómos, alkálifémes, enyhén bikarbonátos összetétele, kőolajos (naftás) szaga, és enyhe rádióaktivítása, különleges, egyedi jelleget mutatott az eddig ismert sósfürdők körében. Kísérőgázai között jelentős mennyiségben található metán, etán és széndioxid.
A fürdőkúrák esetében a sugárforrás a szervezeten kívül van, hatásai nagymértékben függnek a sugárdózistól, ennek időbeni eloszlásától, a sugárzás típusától és az élőszövet sugárérzékenységétől. Gyengébb sugárdózis hatására a szervezet biológiai egyensúlyában kedvező átalakulások léphetnek fel, különösen akkor ha a besugárzásokat megfelelő kihagyásokkal alkalmazzák. A gyenge besugárzások hatására intenzívebb a sejtek anyagcseréje és megnövekedhet a szervezet ellenállóképessége. Igy a besugárzás mintegy segíti a szervezetet, hogy saját maga győzze le a legkülönbözőbb betegségeket. E hatásokon alapszik a rádióaktív vizekkel, vagy mofettagázokkal való gyógykezelés.
A parajdi termálvizet előszőr az eredeti, fúrás-folyadék ülepítő medencéjébe terelték, és ezt használták a fürdőzők is. A vízből lerakódó, jellegzetes szagú fekete iszappal kenegették fájó, reumás testrészeiket. 1950-ben a termálvizes forráskút fölé 12 kádas, két vetkőző és pihenőszobás fürdőépületet emeltek. 1952-ben strandot nyitottak a termálforrástól mintegy 50 méterre. 1955-ben a 401-es kutatófúrás termálvizét hatalmas betontartályba terelték és onnan szabadeséssel elvezették mintegy két kilométeres csövön, a már említett régi strandfürdőig. A Haromalji kádfürdő 1961-ig működött, ekkor a vízhozam csökkenése miatt lebontották. A jelenlegi meleg kádfürdő épületét a bánya melletti strandfürdő közelében 1965-66 –ban építették fel, eleinte 6 káddal, Telegdy Károly, akkori bányaigazgató elgondolása szerint.
A parajdi termálfürdő sohasem érte el a korondi fürdő népszerűségét, de a kommunizmus évei alatt egy fontos gyógy- és üdülőhelye lett a gyógyúlni, nyaralni vágyó polgároknak. A hidrotermális strand és kádfürdő az 1960-as évek alatt virágzott fel, vasárnaponként a sóbánya fúvószenekara szórakoztatta a fürdővendégeket.
A kutatófúrásból származó sós-termálvíz hozama azonban 10,4 l/mp. - ről (1952-ben) lassan apadni kezdett 0,4 l/mp. - re (1990-ben) és ezzel egyidőben, a hőmérséklete is lecsökkent 39 0C-ra. Sajnos a folyamat nem állt meg, 1992-re a termálvíz hozama annyira elapadt (0,01 l/mp. - re), hogy a sós termálfürdő működtetéséhez már nem volt elegendő, emiatt a sóbányába beszivárgó és onnan rendszeresen kiemelt, közel telített sós vízzel kellett kiegészíteni a fürdő vízellátását.
2012-ben teljesen lebontották a parajdi fürdőt és 2013 őszén elkezdődött a sósfürdő újjáépítése a parajdi sóbánya finanszírozásával. 2014 nyarára elkészült az ország legmodernebb szabadtéri sósfürdője, feszített víztűkörrel és vízforgató szűrőrendszerrel. Az új sósfürdőt megrohamozták a fürdővendégek és 2014-ben egy nagyon jó szezont zárt a fürdő létesítménye.
Jelenleg kizárólag csak a sóbányából kiszívattyúzott tiszta sósvízzel táplálják a szabadtéri strandot. Ennek a sósvíznek, a föld alatti sókamrában való hosszas tárolása során, oly nagy lesz a konyhasó-koncentrációja (az oldat szinte a telítettség határán van), hogy a fürdővendégek parafadugóként lebegnek a felszínén és szinte képtelen vállalkozásnak tűnik az egyszerű úszás is. Az erős sósoldat gyógyhatása és a koncentráltságának környékbeli ritkasága évről évre több fürdővendéget, és gyógyúlni vágyó beteget csalogat a parajdi sósfürdőre. Az erősen koncentrált sósoldat, a medencében enyhe helioterm hatás alá kerül és a szovátai Medve-tóhoz hasonlóan, a nap melegétől felmelegszik és termikusan rétegződik. Ez azt jelenti, hogy 0,5 – 1,2 m mélységben találhatóak a legmelegebb vízrétegek, ez napközben a fürdőzők hatására összekeveredik és egy kellemesen langyos vízhőmérsékletet eredményez. Mivel a sósoldatnak jóval nagyobb a hőinerciája (hőtározó képességének a megőrzése) mint az édesvíznek, egy-két esős nap után sem hűl le a medencében lévő hatalmas víztömeg.
Ami a sósvíz gyógyhatását illeti, a következő betegségek, vagy tünetek esetében javallott (dr. Fazakas Emese elemzései alapján):
:
-
degeneratív izületi megbetegedések (csontkinövések, csípőizületi és térdizületi porckopásos esetek),
-
poliartikuláris reumás betegségek (az izületek és lágy részek - izom, inszalag, izületi tok, csonthártya, kötőszövet - reumás megbetegedései esetében),
-
másodlagos myo-arthropathiák,
-
esszenciális artériális hipertónia I. stádiuma (neurogén stádium), a neuro-vegetatív tónus egyensúlyának a helyreállításával stabilizálja az ingadozó vérnyomásértékeket,
-
funkcionális perifériás artériális és vénás keringési zavarok (pl. a Raynaud-szindróma, erythrocyanosis esetében), a sósoldat értágító hatású, ezáltal javítja a szövetek vérellátását, megelőzi a fekély kialakulását, a fájdalom és bizsergés szubjektív érzése csökken, a bőr elszíneződése szűnik,
-
baleset vagy műtét utáni maradványtünetek esetében (ütés, zúzódás, törés, húzódás),
-
neuro-vegetatív disztónia (a sósvíz szorongásoldó, nyugtató hatású, a lelki egyensúly helyrebillentésében jelentős szerepe van),
-
perifériás idegrendszeri kórképek (járványos gyermekbénulás, sclerosis multiplex, lupus erythematosus, vagy baleset utáni perifériás részleges idegbénulás, ami izomsorvadással társul - a sérült végtag fürdetése javítja a vérkeringést, növeli az izomtömeget, az izomerőt fokozza és fékezi vagy megelőzi a sorvadást),
-
dermatózisok (psoriazis, a krónikus ekcéma száraz formája - nyílt seb nélkül -, a hipercheratozist megszünteti, az ép szövet hámosítását elősegíti, a hipercheratotikus részt felpuhítja és ezáltal a helyi specifikus gyulladáscsökkentő kenőcsök hatása érvényesülni tud),
-
kismedencei gyulladásos kórképek (nőgyógyászati-urológiai gyulladás után, vagy műtéti beavatkozás utáni, heges-összenövéses állapotok esetén, gyulladáscsökkentő hatású).
-
Ellenjavallatok:
-
magas vérnyomás II-III-ik stádiumában,
-
szív-máj és vese-elégtelenségeknél (insuficientia cordis-heparis-rhenis decompensata),
-
daganatos megbetegedések esetében: tüdő-gyomor-prostata-méhrák stb,
-
heveny fertőző és ragályos megbetegedéseknél (pl. hepatitis, parotiditis epidemica),
-
nemi betegségek - fertőző stádiumában - (csak az aktív fázis gyógyszeres kezelése után, a maradványtünetek felszámolásában hatásos a sósvíz),
-
nyílt, váladékozó bőr-nyálkahártyasérülések esetén (vágás, szúrás, karcolás, berepedés) fájdalmat, csípő érzést válthat ki, ellenben a hámosításban gyorsító szerepe van,
-
fokozott vízvisszatartó képesség esetén (pl. ösztrogén túlsúly, antikoncepcionális szerek szedése idején, alsó végtag vénás-limfás keringési zavara esetén fokozza a víz visszatartását és ezáltal a lábak dagadását),
-
myasthenia gravis (az izomellazító hatás fokozza az amúgy is jelenlevő ernyettséget, elesettséget).
-
Az utóbbi években egyre több külföldi, többségében anyaországi turista keresi fel a parajdi sósfürdőt és természetesen a sóbánya földalatti kezelőbázisát. A sósfürdő megfelelő kiépítése, fejlesztése és a szolgáltatások színvonalának emelése talán visszahozhatja a Sóvidéknek, és a környék sósfürdőinek egykori hírnevét.
Napi nyitvatartási program a strandon
10h-20h; 21h-23h;
Felnőtt teljes: 10.00-20.00 óra között hétfő-péntek 25 Lej
szombat-vasárnap 30 Lej
Gyerek teljes:(3-18 év/diák/egyetemista): 10.00-20.00 óra között hétfő-péntek 15 Lej
szombat-vasárnap 20 Lej
Felnőttjegy kedvezményes: (16.00-20.00 óra között)
hétfő-péntek 20 Lej
szombat-vasárnap 25 Lej
Gyerek kedvezményes: (3-18 év/diák/egyetemista, 16.00 20.00)
hétfő-péntek10 Lej
szombat-vasárnap15 Lej
Esti belépő: 21.00-23.00 óra között csütörtök és szombat -
(július-augusztus) 25 Lej
7 napos felnőtt bérlet 5 belépéssel: 1 belépés/nap
hétfő-vasárnap110 Lej
7 napos gyerek bérlet 5 belépéssel: (3-18 év/diák/egyetemista):
1 belépés/nap hétfő-vasárnap 60 Lej
3 évnél kisebb gyerekekhétfő-vasárnapingyenes